Előző bejegyzésünkben áttekintettük, milyen változások érhetők tetten a hő- és füstelvezetési rendszerek tervezésében az új OTSZ és a TvMI alapján.
Most következzék egy olyan bejegyzés, amelyben megvizsgáljuk, hogyan kell eljárnunk abban az esetben, ha új rendszer létesítéséről, vagy meglévő rendszer átalakításáról van szó.
Az új OTSZ és TvMI előírásait figyelembe véve fontos alapkövetelmény az egységes vizsgálati rendszer! Itt a CPR rendelet mellett az OTSZ és az MSZ EN 12101: 1-10 követelményeinek megfelelő építési termékekkel, készletekkel számolhatunk az alkalmazás során. Ezért csak a teljes szerkezetként vizsgált hő- és füstelvezetőket vesszük figyelembe, vagyis a részelemek építési helyszínen történő összeállításával nem hozható létre hő- és füstelvezető. Ez egyaránt vonatkozik az új létesítményekben és a meglévő létesítmények átalakítása során létrehozott hő- és füstelvezetőkre. Vagyis az épületben lévő ablakra a helyszínen felszerelt motor nem felel meg a szabvány követelményeinek. Ezt naponta bizonyítják a letört, elgörbült mozgatókarok, a befeszült szerkezetek.
Más a helyzet az olyan meglévő létesítményekben, ahol a cél a hő- és füstelvezetés feltételeinek utólagos javítása, ebben a TvMI, az OTSZ 9. melléklet 2. és 4. táblázata alapján lehetséges megoldásként kezeli a meglévő építményszerkezet (ablak) hő- és füstelvezetésbe történő bevonását, ugyanakkor ez is csak bevizsgált működtető szerkezettel valósítható meg. Abból a helyzetből indul ki az OTSZ, hogy ez ugyan a szabványostól eltérő megoldás, de ha nincs olyan mértékű átalakítás, akkor utólag erre nem kötelezhető a felhasználó, s ezzel is javul a régi épület tűzbiztonsága.
Ma már számítanunk kell a meglévő épültekben régebben telepített hő- és füstelvezető szerkezetek átalakítására is. Itt a megoldás kulcsa a 2006-os év! Ekkortól csak szabványos, egységben vizsgált szerkezetek alkalmazhatók hő- és füstelvezetőként, így azok átalakítása, amelyeket 2006 után telepítettek, csak külön, akkreditált vizsgáló / minősítő intézet tanúsítványával végezhető. Mivel itt életvédelemről van szó, a 2006 előttieket sem lehet ötletszerűen, hanem csak a gyártó által igazoltan elfogadott megoldásokkal átalakítani.
Ebből is látható, hogy a TvMI az OTSZ követelményeit transzformálja szakmai megoldásokká.
Általános elvek
Ugyanez érhető tetten a TvMI 3. és 4. fejezetében, ahol a természetes és gépi hő- és füstelvezetés általános elveit foglalja össze. A természetesnél a hő- és füstelvezetők és a levegő-utánpótlást biztosító szerkezetek elhelyezése, a széliránytól, a szomszédos épületek nyílászáróitól és a tetőszerkezeteken elhelyezett egyéb berendezésektől (reklámtábla, klímaberendezés, napkollektor) függően, valamint a vezérlésének megoldásai a hangsúlyos elem.
Közismert, hogy a vezérlés lehet kézi és automatikus. Itt ismét az OTSZ követelményeinek szakmai részletmegoldásaival találkozhatunk.
Kézi vezérlés
Kézi vezérlőberendezésnek tekinti az olyan berendezést, amely a füstelvezetéssel érintett zónában biztosítja a füstelvezető kupolák, füstelvezető nyílószárnyak vagy csappantyúk nyitását, és amelyet a padlószintről elérhető helyen szerelnek fel. Ez a kézi vezérlőberendezés alkalmas a vezérlő központ működtetésére, vezérlésére. Pl.
- elektromos rendszernél a nyomógomb a vezérlő központot indítja,
- CO2-es rendszernél a kézi vezérlő berendezés egyben vezérlő központ is lehet.
Automata vezérlés
Automatikus (tűzjelző érzékelő általi) nyitás esetén a vezérlés háromféle módon történhet:
- a hő- és füstelvezető rendszer alrendszereinek közvetlen vezérlésével,
- a hő- és füstelvezető szerkezet vezérlőközpontjának vezérlésével.
- ha az épületben nincs tűzjelző berendezés, akkor a hő- és füstelvezető rendszer vezérlését a hő- és füstelvezető szerkezet vezérlőberendezése biztosítja.
A gépi hő- és füstelvezetés e fejezete részletesen taglalja a légcsatorna-hálózat tervezését és a légcsatornák jellemző paramétereit.